... a Jancsi stabilan és működő shunttel itthon legyen (ez már több mint egy éve pipa), kellett az, hogy elvigyük különféle fejlesztő szakemberekhez: gyógypedagógusokhoz, gyógytornászokhoz, sámánokhoz és egyéb orákulumokhoz, és meglássuk, hogy a Jancsi mit szól mindezekhez, fejlődik-e tőlük, szereti-e őket, ilyenek. Aztán kellett az, hogy ezeken túllépve, a sorstárs szülőktől új útmutatásokat kapjunk filozófiai és praktikus értelemben is. Majd kellett az, hogy a tőlük származó információ óceánból kiszűrjük azt, amivel tudunk és akarunk kezdeni valamit. Kellett az, hogy a Jancsit sokkal jobban megismerjük, és kellett az is, hogy a mindennapokban felmérjük, hogy mi az, amit tényleg meg tudunk csinálni, és mi az amit csak szeretnénk, de sose sikerül. És azán már csak az kellett, hogy leessen nekem a tantusz. (Mindjárt mondom a lényeget, csak le akarom vezetni szép nettül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése