Hajnalok hajnala

Jó, hogy azt már megszoktam, hogy a Miska minden áldott reggel fél6-fél7 környékén felébred, és indítványozza egy új nap elkezdését, de ez a mai reggel, bizonyisten mindenen túlesz. Először is, ezt leírni is nehezemre esik, de Mihály ma 5kor kelt, és az még hagyján, de amikor 5 óra 8 perckor, nem várt módon sikerült a Mihőt visszanyomni a párnára, akkor kezdett el a KUTYA IS nyavajogni az ajtóban, mitöbb döngetni azt (ez valami új őrület). Ekkor, összevont szemöldökkel, de a maradék állatok irnti szeretettel a szívemben kimentem megvakarni a fejét, majd 5 perc után gondoltam, ez azért több a soknál és visszamentem, hogy lefekszem. Na ekkor arra a látványra kellett belépnem a hálószobába, hogy egy 68 centiméteres szőke ember áll az ágytámlánkba kapaszkodva, enyhén berogyasztott térdekkel, szörfállásban, cumival a szájában, és tanácstalanul, de elég büszkén néz rám 30 centire az ágy szélétől. Ezen annyira kellett röhögnöm, hogy a szoba többi alvóját is felébresztettem. Szóval a Miska mostmár bárhol és bármikor áll, 68 centiméterével tornyosul a magasba, van két foga is, de azt soha nem értettem, hogy ez miért fontos információ egy gyerekről. Mindenesetre leírom. Viszont a világ legrosszabb alvója, az sajnos biztos. Hogy lehet már ötkor kelni? És előtte még hatszor felébredni. Jó hogy aztán visszaalszunk, de az a játszással töltött egy óra hajnaban, nem múlik ám el nyomtalanul. Én például mindennek nekimegyek és mindent leejtek, és vannak ősz hajszálaim, ami kiborító. De különben meg rém cuki, ahogy a hosszú és unalmas éjszaka után reggel (6kor) a játékai közé helyezve, elönti őt a boldogság, és csilingelő hangocskáján köszönti az összes kis cuccát, végiglátogatja mindet, megnyalogatja őket, rájuk mászik, körbemegy háromszor a gyerekszobában, majd 1 óra múlva elalszik. Elképesztő élmény, hogy ilyen ügyes és így hajtja őt a belső erő, hogy menjen csak menjen, nőjön növekedjen. Még sose láttam ilyet ennyire közelről, nekünk ez most teljesen csodálatos, még reggel 5kor is, csak akkor kicsit káromkodunk mellé meg ájuldozunk.

Mese habbal

Kiderült - nem is értem, hogy hogyhogy csak most - hogy a Jancsi érdeklődik a prózai művek iránt is. Eddig a Három nyulak és Sün Balázs követték fej fej mellett Vackort, az örök sztárt aki, bármilyen kegyetlen rehabilitációs módszert (Dévény) elviselhetővé tud varázsolni azzal, hogy hóha hóha hóha hó fára mászni vóna jó. Szóval verses mesék kellettek. Volt még Bömbi, meg Öreg néne őzikéje, meg még a János vitéz is, de arról mondjuk lenne egy két keresetlen szavam, akkora baltával faragott morálisan agyament egy költemény.
Eddig, ha egy mese nem rímelt, akkor a Jancsi éreklődése 40 másodperc után lelankadt, ezzel szemben mindenre, ami rímel korátlan ideig képes figyelni. Na de most már figyel a sima mesékre is. És az még hagyján, hogy figyel, de töviről hegyire érti őket. Szövegértési tesztnek vetettem alá, mert kíváncsi voltam. Kérdeztem először, hogy értete-e, mondta igen. A teszt értelemszerűen feleletválasztós volt, és Ján hibátlanul, kiválóan megfelelt. Ráadásul csomószor nehezítésképp két rossz választ adtam meg és a szokásos "vagy valami más" opciót. És nem hagyta magát, mondta, hogy más, majd kiválasztotta a helyes választ, amikor végre azt is megadtam. Becsszó! A Kisvakond a városban-t és a Mosó Masa mosodáját olvastuk neki, és tényleg egy két kivétellel mindenre jól felelt, például, hogy az öreg rövidlátó hangya a kesztyű kisujjában lakott, és, hogy a kisvakond erdejét nem felgyújtották, hanem kivágták, meg még négymillió ehhez hasonó kérdésre válaszolt jól. És élvezi, és kéri, hogy ezt játsszuk. Annyira cuki! Mi meg ámulunk és bámulunk, szerintem ez elég ugrásszerű fejlődés most nála, ez a beszédértésbeli. Mondjuk ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy ő eddig is tudta, csak mi nem vettük észre, mert feltételezni sem mertük, vagy tényleg mostanra okosodott meg ennyire. Valahol a kettő közt lehet az igazság, asszem.

Na, szóval ezen felbuzdulva, arra gondoltunk, hogy ezt a témásdit mesékkel fogjuk ezentúl játszani. Lesz egyszerre több mese is, amit nap, mint nap olvasunk, és mindegyikhez csinálunk szemléltetőeszközöket. Jól látható képeket a szereplőkről és a főbb tárgyakról, hangokat, tapintani valókat, igazi tárgyakat, ha tudunk. A főbb cselekvéseket pedig véghezvisszük... meg, ami még eszünkbe jut. Mert az egy dolog, hogy érti hogy egy hangya nevű izé, egy kesztyű nevű izében lakott, de azért nyilván jobb, ha tudja, hogy hogy képzelje el ezeket. És akkor ez még az egyik legegyszerűbb elképzelni való, mert hangyát bármikor fogunk a kertben/szobában és bemutatjuk neki, hogy mászik a kezén és kesztyűt is kerítünk a sapkák mellől, nem gond. De érzem, hogy lesznek ennél nagyobb kihívást állító szemléltetni valók is.

Bele is vetettük magunkat a mesekönyv választásba, és elsőre a Vidám mesék tűnik a legjobbnak, mert abban aranyos kis állatkák kalandjairól esik szó, elég jól szemléltethető, és sok izgalmas dolog esik meg benne, szóval Vidám mesék. Úgyhogy most szemléltető eszközöket gyártunk.
Rövidesen megtudhatjátok, hogy ebben hogyan segíthettek nekünk, kedves emberek, akik szeretnétek. De amíg ezt titokban tartjuk, addig is álljatok elő, légyszi jobbnál jobb meseötletekkel. Következő jelöltünk amúgy a Sün, akit meg lehetett simogatni. A szovjet irodalom a gyengénk. De például nagy szükségünk lenne még verses mesékre, mert azért a verses mesék mégiscsak sokkal jobbak a Jancsi szerint.
Na, itt a vége fuss el véle, egyelőre...

A Két koszos és napszagú kisfiúról

Először is, a Miska 7 hónapos és egy csomó mindent tud. Olyanokat, hogy csak ámulunk. Kúszik meg mászik, meg felül, meg mindenre felkapaszkodik és feláll, és egész nap mást se csinál, mint intézkedik, és sportol, és érdeklődik. És mindent megeszik, nem finnyáskodik, és evés közben azt kiabálja, hogy NYAMMM, meg ha enni akar, akkor is azt kiabálja, hogy NYAMMM. És mindenkire mosolyog és olyan szép, mint Terence Hill, Robert Redford vagy akár Paul Newman, szőke a haja, cserzett a bőre és olyan kontaktlencsekék a szeme.

Több olyan kép nem fog szerintem készülni, amin egymás mellett fekszenek a Jancsival, mert a Miska annál sokkal izgágábbá változott, minthogy pózoljon meg egyhelyben feküdjön csak úgy. Mostmár inkább rámászik a Jancsira, leveszi a zokniját, kitépi a haját és a fülébe üvölt. Az első hármat elég jól tolerálja a Jáni, csak hát az üvöltést, azt egyáltalán nem. Elég cuki, ahogy kelletlen arccal próbálja kiszabadítani a kezét az öccse szájából, meg az öccse is elég cuki, ahogy próbálja lerágni a bátyja karját. Két koszostérdű, koszos képű gyerek anyukája lettem! Tök jó! Mostmár a Jancsit is le lehet rakni a fűbe, és lehet fagyit nyomni a szájához, amit hajlandó megnyalni. A Mihály pedig megette élete első marék homokját, és a fagyit is kicsavarta a kezemből, és csúszkál a koszban. Remélem ezt nem olvassa a gyermekvédelem.

A Miska iszonyú ügyes, és csak úgy fejlődik magától, anélkül, hogy egy szalmaszálat is keresztbe kéne tennünk, (ezt pont így képzeltem, köszönöm!), közben viszont egy kis lüke még, nem érti, hogy mit beszélek neki, nem is érdekli, és csak megy, mint egy felhúzós egér. A Jancsi ezzel szemben mozgását illetően többezer szalmaszál keresztbetevését igényli, viszont pontosan érti, hogy mit mondunk neki, és nagyon érdekli is, és meg lehet vele beszélni hogy mit szeretne, és mi a baja. Szóval ő már nagy és okos, csak várjuk, hogy ügyes is legyen, a Miska meg kicsi és ügyes, és várjuk, hogy okos is legyen. És ez így is lesz! Viszont mind a ketten annyira szépek! Kár, hogy égre földre keresem a fényképezőt, és mégsem találom!

A Jancsinak a Balaton a Riviéra

Tipikus balatoni élmények is értek minket, nem csak tanyasiak, például mindnyájan beledugtuk a lábunkat a vízbe. Ez főként a két kisfiúnak volt nagy örömére. A Miska nem meglepő módon nagy érdeklődéssel kalimpált, tőle pont ezt vártam, ő lelkes vízibaba, János viszont meglepő módon élvezte a láblógatást. Ő, aki utál mindent, ami vizes és hideg, ő, aki a fürdőkádban is nyavalyog, és elrántja a kezét, ha vizes kézzel nyúlok hozzá, veszettül kopogtatott a parton. Kérdezem erre: Jancsi miért kopogsz, valamit csinálni szeretnél? Igen. Mit, döcögőset játszani vagy mesét hallgatni vagy mást? Mást. Mit? Tornázni vagy a vízbe dugni a lábad? Vízbe dugni a lábam. És beledugta, és kicsit nyavalygott eleinte, de aztán azt felelte, hogy még akarja, és másnap pedig már nem is nyavalygott. Hát ilyen az, ha egy víz nem akármi, hanem a Balaton. Ezt pedig szerintem a szokásos lelkendezős módszer mellett Vackornak köszönhetjük, aki a Jancsi kedvenc mesehőse, és több fejezet szól a balatoni élményeiről.

Úgyhogy nagyon boldogok vagyunk, mert a Jancsi élvezi az életet a gyerekszobán kívül is, és szemmel láthatóan egyre többet ért a világból, egyre több minden érdekli, és figyel nagy kerek szemekkel, okosan válaszol kérdésekre, elmondja, hogy melyik állat érdekli, melyik tetszett neki, hogy hideg volt a víz, de jó volt beledugni a lábát, meg ilyesmik.

Tavaly is voltunk egy kicsit a Balatonon, és akkor még nem érdekelte az egész, de én már tavaly is tudtam, hogy tud egy csomó mindent, most viszont már annyira egyértelmű, hogy tudja hol van, tudja, mi következik, tudja, ki kicsoda, tudja, hogy mit miért csinálunk, tudja, hogy mit akar, hogy mi miért tetszik neki, ezerszer jobban képben van, és ez biztos, hogy csak méginkább így lesz.

Esténként, amikor élményösszefoglaló esti mesét hallgat, majd kiugrik a bőréből, amikor az izgalmasabb részekhez érünk. Kalimpál és hadonászik és vigyorog és csillog a kis szeme. Iszonyú cuki. Megyünk még sokat a Balatonra, kérlek, időjárás, tedd ezt lehetővé!

Különféle állatok

Egyszer két hete majdnem írtam egyet, de akkor renoválták a blogspotot, aztán írtam egyet, ami eltűnt. Aztán valamiért nem találtam az internetet, aztán hagytam az egészet a fenébe és inkább elutaztunk a Balatonra.
Végre nyaraltunk! De nekem leginkább az volt az élmény, hogy azt látom, hogy a Jancsi számára mekkora élmény volt az egész ottlét. Pedig a Jancsi amúgy egy konzervatív otthonülő, aki szájhúzással fogad mindent, ami házon kívül zajlik. Na de a Balatonon van a szomszédban tizenkét tyúk és egy kakas, bárányok, mélyhangú kutya, gólya, egymillió ilyenolyan fütyürésző madár, tücsök, és egy struccot is mintha láttunk volna. Aztán van a szomszédos faluban üvöltő szamár, sok ló, szürkemarhák, és a távolban kecskék is. Ezeket mind végigbeszéltük, nagyon megfigyeltük a hangjukat, megnéztük őket, és amit elértünk, és akitől én nem féltem, azt megsimogattuk. Ez kb. egy darab ló volt, meg a szamár, amíg el nem kezdett üvölteni. A Miska is kivette a részét az eseményekből, de ő valamiért szívesebben tömködött füvet a szájába, minthogy a lovakkal foglalkozzon. Mindazonáltal jól érezte magát, nem panaszkodott, a szamarat meg is simogatta. A Jancsi pedig iszonyú lelkes volt, vigyorgott, őrülten kopogtatott, hogy ő akar valamit, akkor mindig megkérdeztem, hogy mit. Mindig kiderült, hogy valami állatot akar megtekinteni. Egy lóval kifejezetten összebarátkozott, vakargatta a fejét, és akkor sem ijedt meg, amikor az a zsebét kezdte rágicsálni és a lábára fújtatott. Ezt a sok gumilovon lovaglásnak tudom be, szerintem a Jancsinak pozitív előítélete fejlődött a lovakkal kapcsolatban. Amúgy a többi állat sem volt újdonság, róluk is tanultunk egy állathangos könyvből, ehhez csináltam neki külön képeket minden állatról, ami gyakorlatilag sziluett, így jól látható, és sokat gyakoroltuk, hogy melyik állat hangja milyen, és melyik hanghoz melyik kép tartozik. Ezt különben tök jól tudja már, például meg tudja mutatni, hogy a két állat közül, amiket mutatok, melyiknek a hangját hallgattuk, meg ilyesmi. Szóval rá volt hangolódva az állatokra, különös tekintettel a madarakra és a lovakra, és szemmel láthatóan nagyon tetszett neki, amikor igazából szembejöttek ezek a lények, és igazából nyihogtak, bégettek, és kukorékoltak. Látszott a kis pofáján, hogy ő mostmár ezt érti és nagyon örül neki, és hogy neki élményei vannak, mint egy sima gyereknek. Sőt, még annál is jobban, mert például a Miska sima gyerek, mégis, mivel még csak egy baba, fittyet hány az egészre, mert lovakat és szamarakat nem tud megrágcsálni, azt meg nem engedjük meg neki, hogy a lábukba kapaszkodva felálljon, akkor meg kit érdekelnek.

Ugatólánc-szem (Ugató-láncszem?)

Van egy kis koraszülött kollégánk, Csabó, akinek az anyukája indított egy blogot, hogy hátha így rájuk talál valaki, aki segíteni tud. Csabó tök cuki, okos ügyes fiúcska, aki rohangál meg minden, de rengeteget van kórházban , mert a bajára itthon nem lelik a megoldást. Hátha valaki tud nekik segíteni így vagy úgy. Ők is akkora hősök, mint a ház! Nagyon megérdemlik, hogy végre már jó legyen minden.

Hollandia - Olaszország : 1:1

A koraszülött oldalon megjelent egy írás, ami röviden arról szól, hogy sérült gyereket nevelni olyan, mitha Olaszország helyett, ahová nyaralni készültél repeső szívvel, Hollandiában szállt volna le a géped. Eleinte csalódott vagy és elsiratod Olaszországot, aztán felfedezed Hollandia szépségeit a tulipánt meg a szélmalmot, hogy a többiről ne is beszéljünk, és jól érzed magad ott.
Ez egy nagyon szép párhuzam, amúgyis imádom a hasonlatokat és a metaforákat, azokkal mindent olyan frappánsan meg lehet magyarázni. Ez a párhuzam is nagyon tetszik, de azért én finomítanék rajta. Szerintem például, koraszülni és aztán nem egy tök fitt gyereket hazavinni, azért inkább olyan, mintha lezuhanna a géped a brazil esőerdő közepébe, az olasz nyarlásra menet. És miután rájössz hogy Olaszország rohadt messze van, és vagy eljutsz oda vagy nem, észreveszed, hogy az esőerdő nagyon szép és izgalmas hely, és ha kikeveredsz belőle még Rio de Janeiroba is eljuthatsz, ami sokkal vagányabb, mint Firenze, nem beszélve arról, hogy tök jó, hogy nem haltál meg, amikor leesett a géped, és az is milyen vagány.
Meg különbenis, olyan is van,hogy az ember elmegy Olaszországba, aztán ott meg végig esik az eső, és 2 fok van, Hollandiában viszont a globális felmelegedés miatt ragyog a nap és állnak a szélmalmok. A lényeg az , ami a szomszéd utcában parkoló hippibuszra van írva, ami mellett minden nap eltolom a Miskát: if you can not avoid it try to enjoy it.