Tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán.

2012. február 21., kedd

Jaj jaj Jaj!

A Miska jajong. Nagyon jól áll neki, amikor üde kis fiatalságával úgy nyög és jajong, mintha fájna neki a dereka meg a térgye, mikor lehajol. Felsepri a kölesgolyókat/lisztet/pelenkákat/ csirkehúst, amit széthintett, és közben nyög meg azt mondja, jaj jaj. Iszonyú vicces... aztán még akkor is jajong, amikor megfogja a forró fűtőtestet, de először engem vonszol oda a kezemnél fogva, és odanyomja, hogy előbb mondjam én, hogy jaj, aztán ő is mondja aranyos kis cérnahangján, jaj. Nyilván tőlem tanulta, hisz mindig mondtam neki, hogy jaj meleg. Meg amikor a Gyerekdalokat akarja nézni, akkor is megfogja az ujjamat, és elvonszolja, (mögötte velem) a DVD-ig, hogy megnyomja a play gombot, ilyenkor nem mondja, hogy jaj, kivéve, ha nem engedelmeskedem, de akkor nagyon hangosan, és le is hanyatlik a földre hozzá. Néha kicsit túlreagálja a dolgokat, és verekszik és pfffújtat, ha csalódás éri, meg fenyegetőzik a mutatóujjával, mint egy pedellus, és úgy táncol, hogy ingatja a fejét vagy topog a lábával, egyszerre még nem megy neki. Jaj! Annyit lehet rajta szórakozni.
Meg aztán az is jaj, hogy a Jancsi kezét megharapta a teve az állatkertben, de szerencsére nem esett baja. Csak nagyon sírt szegényke! de aztán azt nyilatkozta, hogy tetszett neki a teve, és nem haragszik rá, viszont rám igen. De igaza van, mert én vittem a fenevad közelébe. Jaj!!!